|
|
|
|
|
|
Karosszéria, utastér
Az ajtók alatt végigfutó és a sárvédőíveket is keretező fekete műanyag elemek off-roados megjelenést adnak az autónak. A megemelt karosszéria 16 colos, kifejezetten az XC számára tervezett könnyűfém keréktárcsákon hóra és terepre ajánlott kerekeken gördül, a csomagtartó sínek alapárasak. Az utastérben sok a fényforrás, a lábterek külön megvilágítást kaptak, és a külső tükrökbe is kerültek küszöböket megvilágító rejtett lámpák. A beltér formavilága egyszerű, a karosszériával jól harmonizál a barna és krémszínű műszerfal. A más Volvókból ismerős kezelőszervek kézre állnak, a még több mint ötven gombbal teletömött középkonzolon is minden könnyen megtalálható; a kormány kapcsolóival a rádiót és a sebességtartó automatikát lehet vezérelni. A bőrbevonatú ülések hatalmasak, oldaltartásuk határozott, és kényelmesek is. A sugár- és tengelyirányban állítható kormányoszlop és a magasságállítós, elektromos mozgatású, deréktámaszos vezetőülés könnyen és gyorsan beállítható. A hátsó utasok helye tágas, átlagos termetű vezető mögött három felnőtt is kényelmesen utazhat. A kárpitozás igényes, és bár a műszerfal anyaga kopogósabb, mint amilyennek első pillantásra látszik, még rossz úton is teljes a csend. Rengeteg a pakolóhely. A középső kartámaszban, a középkonzol fedeles rekeszében, az elülső ajtók mély zsebeiben és a méretes, megvilágított kesztyűtartóban mindennek jut hely. A csomagtér tágas, a teljesen sík padlójú „kombidoboz” aljában apróbb tárgyak elrejtésére alkalmas két rekeszt is kialakítottak, és van 12 V-os csatlakozó is. A hátsó üléssor osztottan dönthető.
Más Volvókból ismerős jól leolvasható műszeregység. A világos műszerfal napos időben tükröződik a szélvédőben |
Az Autó2 újság 2003/5. számában megjelent cikk rövidített változata
|
|
||