|
|
|
|
|
|
Teszt: Opel Astra 1.4 Enjoy
Az új Opel nemcsak emblémájában kerek – a karosszéria inkább ívekből áll, semmint élekből. A legkisebb motort próbáltuk.
Felívelő
A díszléc, az ívbe hajlított ragasztott szélvédő és a pontfényt
terítő opálbura az új Astra legfigyelemreméltóbb jelvényei |
Az egyszerű műszerfal jól olvasható, a műanyagborítás jó
minőségű. A középkonzol alsó szektora nehezen látható és kezelhető. A kormány nagyon jó fogású |
A sok műanyag és kevés textil ellenére kellemes az ajtókárpit hatása. A zseb szűk |
Tágas az üléstér, az üléseket, mintha orvosok tervezték volna, a vezetőé vízszintes tengely körül forog is, gerinctámasza hatékony. A kormány két irányban állítható, az indexkar kezelése finom mozdulatokat kíván. A fejtámlák a baloldali gomb nyomására állíthatók |
Az ívek vették át a korábbi Astra éleinek helyét, a visszapillantó tükör hornya eredményes
szélzajcsökkentő. Az autó kitűnő rugózását a kényelemszeretők értékelhetik |
Az
élhelyettesítő ívek hatása előnyösen érvényesül. Az ötödik ajtót elektromos kapcsoló nyitja.
A tetőspoiler
sportosít és
árnyékol |
A csomagtartó könnyen bővíthető, hiányoznak a rögzítő horgok, a kidolgozás az egész utastérre jellemzően minőségi |
Az emeletes kesztyűtartó nagy, de falai kemények |
Praktikus rekeszek a raktértakaró alatt |
A motortértetőt teleszkóp emeli, a lemezre elkelne egy
hangszigetelő réteg is |
Néhány eldugott helyen elnagyolt felületek találhatók |
A 90 lóerős motor a rövid áttételű váltóval városban dinamikusan viszi az autót, autópályán 4000 környékén forog. Az alsó burkolat nélküli motorházban már a pár csepp esőt is felhordja a légörvény. Az ablakmosó töltéséhez nem kell behajolni, a hűtő előtt van a nyílás |
| Előnyei - hátrányai | |
Az Autó2 újság 2004/7. számában megjelent cikk rövidített változata
|
|
||