|
|
|
|
|
|
Teszt: Nissan Micra 1.2 Visia Plus
Jellegzetes, kissé múltba néző formával párosul a Nissan korszerű műszaki tartalma.
Régi vágású
Messziről felismerhető magasra emelt lámpáiról, vállas oldalvonaláról |
A kemény műanyag műszerfal nem tükröződik. A kevés szellőzőnyílás
elegendő a légcseréhez |
Régies hatású a kormánykerék. A kürtöt a középső, légzsákos púp szólaltatja meg. A
küllő rádió-távirányítója opciós tartozék |
Aligközépkonzol: könnyű kiigazodni a kevés gombbal, egyszerűen szervezett irányítópulton |
Többrétegűek a tárolók. A kesztyűzseb melletti falrészből csomagfogóhorog hajtható ki |
A
könyöklő alsó fele a rakodóhely fedele. A műanyag elemek nem nyöszörögnek |
A kar megemelésével indítható el a sínen a hátsó ülés. A gyerekülések
felső hevederének rögzítőihöz csomagokat lehet horgonyozni |
A
belső világítás burájának forgatása dönti el, hova világítson az olvasófény |
Buboréklámpa a különös formájú reflektoron. A kitüremkedés a vezetőülésből is látszik |
Mint a múltban: a helyzetjelző és a fék ugyanabban a mezőben világít, csupán a fényerőkülönbség igazít el |
Hosszához képest nagy a tengelytávolság, jól viseli az autó a hirtelen irányváltásokat |
Elegendő térdhelyet teremt a hátratolt ülőpad. Fejtámla nincs, rakodni az utasülés hátába és az ajtók tartókájába lehet |
A motortér alig burkolt, a csupa alumínium erőforrás mégis csöndes |
Előnyei - hátrányai |
Az Autó2 újság 2003/5. számában megjelent cikk rövidített változata
|
|
||