Újra

Hiába a japán precizitás és minőségi színvonal, ha a formai megoldások legfeljebb átlagosak, a felhasznált beltéri anyagok olcsó hatásúak, kopogósak, a zajszigetelés pedig jószerével teljesen hiányzik. Az első Liana-sorozat hibáiból tanulva és az európai igényeket a korábbinál behatóbban tanulmányozva a Suzuki finoman átszabta az autót. Kívül csak a mélyre húzott lökhárítók és a széles küszöbtoldatok újak, az utastérben azonban a teljes műszerpult kicserélődött. A japán mérnökcsapat kihajította a játékautomata-hangulatú, zavaróan kesze-kusza műszeregységet, és puha burkolatú, jól leolvasható „négyórás” analóg szerkezetet szerelt be. Az új középkonzol leginkább az Alfákéira emlékeztet.
Pakolóhelyből nincs sok, a kesztyűtartó kicsi, és világítása sincs, a térképzsebek keskenyek, csak a középkonzol aljába és a kézifék környéki mélyedésekbe (pohártartókba) lehet pakolni. A hátsó utasoknak nem jár ajtózseb, kizárólag az elülső támlaszatyrokba rámolhatnak. A kivehetetlen, hagyományos ülések kényelmes tömetűek, hosszú lapúak, oldaltartásuk is megfelelő, még a sokórás „lianázás” sem fárasztó. Kényelmetlen, hogy a kormányoszlopnak csak a magassága változtatható. Az alaphelyzetben kicsi, 279 literes csomagtartó aszimmetrikus támladöntéssel több mint egy köbméteresre bővíthető, s mivel az ülőlapok is előrebuktathatók, a padló szinte sík. Az ötödik ajtó mélyről nyílik, csomagtér-világítás és rögzítőfülek nincsenek.
A 106 lóerős tizenhat szelepes motor a régi: nem túl nyomatékos, de fordulatszám-kedvelő, sima járású, és nem is iszákos. A mért fogyasztási átlag 7,6 l/100 km-re adódott. A zajszigetelés továbbra is gyenge, a rövidre áttételezett, pontosan kapcsolható ötfokozatú kéziváltóval 130 km/óránál éppen 4000-et fordul a főtengely percenként, a motorzaj pedig ilyenkor már zavaró. 4200 fölött már a vibráció is érezhetővé válik, finoman bizsereg a kormány és a gázpedál. A futómű szintén kiveszi a részét a lármából, 100 km/óra felett a gördülés zajai is behallatszanak. A sok üvegfelület miatt jól átlátható a karosszéria, a kormányzás pontos, az elöl McPherson-rendszerű, hátul azonban igényes, oldalanként négylengőkaros futómű hangolása kényelmes, az ívmeneti jellemzők semlegesek, de a fékhatás már félterheléssel is gyenge. Az összkerékhajtás viszkokuplungos, a hátsó kihajtás az elülső utas lábteréből vesz el helyet.
Az öt fejtámla és hárompontos öv mellett a csúcsváltozatban alapáras a négy légzsák, a légkondi, a CD-s rádió, a blokkolásgátló és a négy elektromos ablakemelő is.

Örömök és bánatok

Műszaki adatok