|
Ma már a legolcsóbb autók is inkább
2 millió forint feletti összegért kelletik magukat, de az átlagos árszint
4-5 millió. Ennyi pénz egyben csak keveseknek jön össze, és ha lapul is a
betétkönyvben, nem biztos, hogy autóra költenék. A vásárláshoz a bankok
nyújtanak segítséget.
Hitel, lízing, tartós bérlet, forintalapú, devizaalapú, THM – csak úgy
repkednek a különböző kifejezések a reklámokban. Az Autó2 tesztcsapata
kíváncsi volt, milyen lehetőségekkel kecsegtetnek a különböző formulák,
valójában mi rejlik a hangzatos prospektusszövegek mögött.
Egy átlagos hiteligénylő álruháját öltöttük magunkra, és elindultunk a hazai
bankpiac legnagyobb szereplőinek véletlenül kiválasztott fiókjaiba.
Szándékosan nem egy-egy márka kereskedésébe mentünk, hiszen nem azt akartuk
tudni, mit próbál a vevőre tukmálni az értékesítő. Megpróbáltuk megismerni
az összes lehetőséget, hogy – mint egy valódi ügyfél – mérlegelhessünk, és a
végén a legjobb mellett voksolhassunk.
Egy Renault Mégane 1.4 Authentiqe modellt néztünk ki magunknak, 3 130 000
forintos vételáron. A saját részhez 2 millió forintot szerettünk volna
kiegészítésül, 72 hónapos futamidőben gondolkodtunk. Nem volt elképzelésünk
a formáról (lízing vagy hitel), és a felvett összeg pénzneméről (forint,
euró, esetleg svájci frank) sem.
Szerettük volna megtudni az összes szóba jöhető konstrukció díját, a
kérelmezéshez kapcsolódó részletkérdéseket. Elvártuk, hogy az ügyintézők
minden hitellel, lízinggel kapcsolatos apróságról önmaguktól tájékoztassanak
(kell-e kezes, casco biztosítás, munkáltatói igazolás, van-e egyéb díja a
hitelnek stb.) Jó néven vettük a rövid várakozási időt (a teszt hétfőn és
pénteken reggel háromnegyed 10 és délután fél 3 között zajlott), továbbá a
kellemes légkört. A végelszámolásnál a tájékoztatás színvonala mellett
számított, hogy hol kaptuk a legjobb ajánlatot, s bár a cégeknél az
árfolyam-ingadozásokra hivatkozva mindenhol felhívták a figyelmet az adatok
tájékoztató jellegű mivoltára, a közel azonos időben történő „mintavétel”
miatt beépítettük az ajánlatokat az értékelés szempontjai közé.
Noha az indulás előtt azt gondoltuk, a pénzintézetek két kézzel kapkodnak a
forintokért pedálozó ügyfélért, csalódással vettük tudomásul ennek
ellenkezőjét. Az általunk felkeresett 9 cégből mindössze egy helyütt (Erste)
trafáltunk bele rögtön a tutiba, azaz sikerült érdemi információt szereznünk
az első látogatáskor. A többieknél, ha nem adunk még egy lehetőséget,
egyáltalán nem juthattunk volna tájékoztatáshoz. Igaz, még így is találtunk
olyan bankot, ahol elfogadható eredmény híján kényszerültünk távozni: három
helyen csupán telefonszámot kaptunk, és volt, ahol még azt sem. Több banknál
egyenesen csodálkoztak a látogatáson, mondván, a kereskedésekben kötnek csak
új szerződést. Ahol viszont sikerrel jártunk, viszonylag elégedetten
léphettünk ki az irodaajtón: bár a várakozás és az utánajárás időrabló
elfoglaltságnak bizonyult, a feltételekről legalább közel teljes képet
kaptunk.
CIB Bank
Első „áldozatunk” a Flórián téri bevásárlóközpontban található bankfiók lett
volna. Belépés után tájékoztatótáblát nem találván a biztonsági
őrhöz fordulunk tanácsért. Az egyik értékesítőre mutat, és kéri, hogy
várjunk, amíg az végez az előző ügyféllel. Nem telik bele 5 perc, és már az
ablakhoz is invitálnak. Kiderül, hogy rossz helyen járunk, a CIB Leasing
foglalkozik autós ügyfelekkel. Megkapjuk a címet, és átbaktatunk a városon a
Váci utca 19–2. alatt székelő irodába. Itt sincs ügyfélhívó, megint csak a
biztonsági őr az eligazító. Várakoznunk nem kell, a mosolygós hölgy rögtön
azzal kezdi: hol szeretnénk megvenni az autót? Látva csodálkozásunk,
elmondja, minden kereskedéshez tartozik egy kolléga, általában ugyanis a
szalonokban bonyolódik az üzletkötés. Hasunkra csapunk, mondunk egy nevet,
és jön újabb mosolygós segítőnk. Elmagyarázza, hogy a kedvezmények eltérőek
lehetnek egyik-másik márkakereskedőnél. Mivel mi még nem tudjuk, kinél
akarjuk nyélbe ütni az üzletet, egy „alapajánlatot” készít. Megkérdezi a
konstrukciót, a devizanemet, hogy szeretnénk-e cascót, vagy sem. Röviden
ecseteli a lízing és a hitel közti különbségeket is, ugyanis mindkettő
lehetőségével élhetnénk. A hitelbírálatról is értekezünk: ha bejön hozzájuk
minden papír, egy nap alatt kiderül, jók vagyunk-e adósnak. Túl sok
információval nem bombáz, viszont megkapjuk az ajánlatokat (hatfélét), és
egy nyolcoldalas, tömény általános tájékoztatót, amiből nem derül ki
például, hogy kell-e kezes az ügylethez, vagy elég a munkáltatói igazolás,
csak az általános jogok és kötelezettségek szerepelnek benne.
Legjobb ajánlata svájci frank alapú, ha cascót is kötünk, 38 621 (THM 12,17
százalék), ha nem,
44 626 forint (THM 14,42 százalék) lenne a havi fizetendő.
Mindössze tíz percet időzünk itt, kár, hogy a részletek kimaradtak, és nagy
a törlesztés összege.
Erste Bank
Az Egry József utcai fiókba pontban délidőben nyitunk be. Az
ügyfél-tájékoztató gép monitorán „autóhitelezés” vagy ehhez hasonló felirat
nincs, a pénztáros szerint azonban az ügyintézők majd megmondják, van-e
ilyen szolgáltatás e fiókban. Így húzunk egy sorszámot, és leülünk a modern
helyiségben. Sajnos csak kevés pult üzemel, és bár nem vagyunk sokan, 25
perces várakozás után villan csak a számunk. A fiatal hölgy gyorsan sorolja
a lehetőségeket, bár az információk egy részét nem mondja magától, és nem
esik szó a casco kérdéskörről sem. Hitel és lízing is szóba kerül, a
devizanemek közti különbség is elhangzik. Kérjük az ajánlatokat is, ezért
hosszas kalkulálásba kezd egy kis számológép segítségével. Végül csak
kijönnek a számok. Ezt a papírt nem kapjuk meg, de egy nyomtatott változatot
igen. Ebben a külföldi devizában számítottak nincsenek átváltva forintra. A
számítások mellé csatol egy tájékoztatót, bekarikázza, hogy mire lesz
szükségünk, ha jövünk szerződést kötni. Gyors hitelbírálatot is végez
(megfelelnénk), végül pedig névjegyével együtt egy doszsziéba teszi a
papírokat. A végén még biztat, hogy hívjuk, ha lenne további kérdésünk. A
legjobb ajánlat itt is svájci frankos hitelnél jön ki, casco kötése mellett
34 989 forint (THM 8,21 százalék) lenne a törlesztőrészlet.
A hosszúra nyúlt programról (egy órát időztünk) alapvetően elégedetten
távozunk.
Merkantil Bank
A József Nádor téri OTP-fiókban próbálkozunk, hogy a legnagyobb hazai bank
pénzét megszerezzük a Renault-hoz. Tájékoztatótábla hiányában az olvasgató
biztonsági őrhöz fordulunk, aki egy hölgyet hoz, hogy neki szegezzük a
kérdést.
ő kedvesen a közelben levő cégcsoporttárs, a Merkantil Bank fiókját jelöli
meg mint lehetséges „pénzforrást”. A szemre zárva levőnek tűnő irodába
belépve megtaláljuk ugyan az ügyfélhívó kijelzőjét, de új autó hitelezésének
lehetőségére utaló piktogram híján a háttérben trécselő hölgyekhez
fordulunk. Meglepetésünkre egyikük a mellettük levő belső telefonhoz
irányít, és egy háromjegyű szám tárcsázására biztat, hogy onnan jön majd az
információ. Mivel telefonon otthonról is tudnánk érdeklődni, sarkon
fordulunk, és elhagyjuk a helyszínt.
Raiffeisen Bank
Megint csak másodikra jutunk a célállomásra, igaz, itt is csalódással kell
távoznunk. Az Akadémia utcai központból ugyanis elirányítanak a Váci úti
Center Pointba, hogy ott foglalkoznak autóhitelezéssel. Igen ám, de a nemrég
átadott irodaházban csak egy recepciósig jutunk. A hölgy ugyanis egy
telefonszámot ad, amelynek segítségével majd remélhetjük a bővebb
tájékoztatást. Itt sem élünk a lehetőséggel, és a felesleges kirándulás
miatt kissé dühösen távozunk.
Budapest Bank
A gazdagréti fiókban ismét a biztonsági őr az idegenvezető, de nem kecsegtet
autóhitellel. Az ügyintézők sem tudnak segíteni, viszont az őr végül mégis
reménnyel tölti el szívünket: a Váci út 188.-ban székelő központban intéznek
ilyet, de csak hétfőn és csütörtökön, mondja. Péntek lévén maradt az utóbbi
nap.
A központ hatalmas fogadótermében van ugyan számítógépes menürendszer, de új
szerződést nem kínál egyik pont sem, ezért jobb híján az „egyéb ügyintézés”
feliratra bökünk. Tíz után öt perccel ülünk le a tágas váróhelyiségben, húsz
perc múlva pedig felvillan a számunk, és a biztonsági őr beenged a lezárt
belső részbe. A szigorú tekintetű, kedvesen visszafogott stílusú hölgy kissé
elcsodálkozik kérdésünkön, mert – mint mondja – itt leginkább már meglevő
ügyfelekkel foglalkoznak. De nem hajt el, hanem kikérdez a részletekről, és
megígéri, hogy egy kollégája elkészíti az ajánlatot. Kéri, fáradjunk ki,
majd szól. 10:40-kor még kiszalad utánunk, hogy cascós vagy casco nélküli
számítást végezzenek-e (mindkettőt kérjük), majd 11 előtt 5 perccel jutunk
be ismét az irodába. Előttünk fekszenek a lehetőségek, összesen hat papírral
vár a hölgy. Beszél az árfolyamkockázatról, hogy a kereskedésben ne hagyjuk
magunkra tukmálni egyik ajánlatot sem, nézzük át alaposan a feltételeket.
Nyomtatna még a feltételekből, de mivel „van-e internet-hozzáférésük?”
kérdésére igennel felelünk, számítógépén megmutatja az oldalukat a különböző
nyomtatványokkal, és biztat, hogy otthon is nézzük meg a site-ot. A legjobb
kondíció itt is a svájci valutával jön ki, casco mellett 36 660 forint (THM
10,04%), anélkül 39 832 (THM 12,7%) lenne a részlet.
Az eszmecserének 11-kor van vége. Összességében nem bánjuk meg a befektetett
időt.
HVB
A Fehérhajó utcára nyíló bankfiókban nincs tájékoztatótábla, csak egy
biztonsági őr. Kérdésünkre, hogy foglalkoznak-e itt autófinanszírozással,
elballag egy hölgyhöz, majd érkezik a nemleges válasszal. Adunk még egy
lehetőséget a cégnek: a Bartók Béla úti fiókot is megrohanjuk. A hölgy
tanácstalan a kérdésben, telefonon kér segítséget. A válasz: még nincs ilyen
konstrukciójuk. Ha tehát a HVB-n múlik, nem lesz Mégane-unk.
K&H Bank
A Kereskedelmi és Hitelbankban sem boldogulunk.
Az Irányi utcai fiók munkatársa egy fehér papirosra kanyarintja az
autófinanszírozással foglalkozó fiók címét. A Pozsonyi úti központban sajnos
hiába keressük az ügyfélhívó rendszerben az „új szerződés” vagy ehhez
hasonló feliratot. A kissé unott recepciós hölgy szerint itt ne is keressünk
ilyet, hitelszerződést csak a kereskedésekben lehet kötni. Még felcsigáz egy
tájékoztatófüzet emlegetésével, de végül nem tartja fontosnak, hogy adjon
belőle. Mi pedig nem is kérünk, inkább elhagyjuk a terepet.
Postabank
Péntek kora délután rövid ideig időzünk csupán a József Nádor téri
bankfiókban: egy jóindulatú hölgy arról tájékoztat, hogy itt nem, de –
szerinte – a Tátra utcában foglalkoznak autóhitelezéssel (tárcsázzuk is az
irodát a bank telefonján, de nem veszik fel a kagylót). Hétfőn délidőben
aztán megpróbálkozunk a Maros utcai fiókkal – sikerrel. Mondanunk sem kell,
itt is a biztonsági személyzet igazít útba. A különszobában egyedül üldögél
a hölgy, rögtön a tárgyra térhetünk. Elsoroljuk, mit is szeretnénk, mire
számítógépéhez fordul, és készíti a kalkulációt. Közben elmondja, van cascós
és cascomentes lehetőség, de felhívja a figyelmet arra is, hogy az előbbi
esetben az őáltaluk kiválasztott biztosítóval kell szerződni, és a teljes
futamidő alatt kötelező fenntartani a jogviszonyt.
Kifejti a hitel felvételének menetét (5000 forintért hitellevelet kell
váltani, körülbelül 1 hét az ügyintézés, többször be is kell jönni a fiókba,
amíg folyik a bírálat), és kérésünkre elsorolja a szükséges dokumentumokat,
amelyek elengedhetetlenek a hitelfelvételhez. Először csak a legolcsóbb,
CHF-alapú ajánlatot teszi elénk, mivel ez a legkedvezőbb (röviden belemegy
az árfolyamkockázat kérdéskör ismertetésébe is). Szeretnénk a többit is
látni (euró- és forintalapút), ezért azokat sem titkolja tovább.
A legjobb ajánlata casco nékül
36 083 forint (THM 9,42 százalék), biztosítással 34 636 forint (THM 7,82
százalék) lenne aznapi árfolyammal kalkulálva. Kapunk még egy színes
prospektust, és kilenc perc elteltével elégedetten hagyjuk el a helyszínt.
MKB
A Váci utcai patinás épületben székelő irodában kedvesen fogadnak, de
autófinanszírozásban nem tudnak segíteni. A hölgytől megtudjuk, hogy
korábban ugyan volt itt is autósügyintézés, de azóta a bank másik „ága”
foglalkozik ezzel. Ad is két nevet és telefonszámokat, de címüket nem tudja
(„fogalmam sincs, hol vannak”). Később próbáljuk hívni a cetlire írt
számokat, de egyiket nem veszik föl, a másik üzenetrögzítőjére pedig már nem
is akarunk rámondani semmit.
Igazi ügyfél még eddig se ment volna el.
|
